Összeesküvés visszér ellen a vízen

Vezető hírek

Bármennyi évesek, simán rollerral járnak, meg hátizsákot hordanak, meg olyan ruhát, amiről mindenkinek Woodstock jut eszébe és az a legendás kor, amikor még hittek a fiatalok a szabadságban, s hogy megdöntik a hájfejű pénzeszsákok uralmát, hatalmas máglyát raknak a Wall Street-i brókerek öltönyeiből, ami mellett bangladesi gyerekek melegedhetnek majd marihuánát pöfékelő amerikai fiatalokkal.

A tanárnő, aki egy volt ezek közül a nemöregedők közül, épp egy olyan életkort töltött be, amit általában fordulópontnak tekintenek, amiről a nők már ritkán összeesküvés visszér ellen a vízen beszélni, még a tanárnők is. Bár ő úgy gondolta, hogy amikor rollerral száguld Budapest utcáin, a menetszél lefújja róla a ráncokat, s azt a port, amit az évek raktak rá, belül meg egyáltalán nem volt ilyen por, ezt egy tanárnő nem engedheti meg magának, mégiscsak kamaszokat tanít.

Ráadásul ő drámatanár egy alternatív középiskolában, már az is nagy szám, hogy alternatív, főleg egy olyan korban, amikor a központi elosztásból élő iskolákra elviselhetetlen rendszabályokat terhel az oktatási kormányzat, megvonva ezzel tőlük az utolsó előnyt is, a szabadságot. Szóval az alternatív iskola is nagyon menő, de ott drámát tanítani, az még különlegesebb, keresni egy élő magyar írótól valamit, mondjuk Háy Jánostól a Gézagyereket, és azt betanítani, meghívni a szerzőt, elbeszélgetni vele az élet dolgairól, s közben a gyerekekkel, akik egyelőre még olyan tehetségesek, mint a nap, mert még nem rontotta el őket egy összeesküvés visszér ellen a vízen főiskola, vagy az élet.

Szóval ezeknek a napoknak átadni a színjátszás alapismereteit, s azt a közösségi szellemet, ami lényeges, mondhatni legfőbb része az efféle tevékenységnek. Ez az, amire mindenki emlékezni fog, még az is, akiből nem színész, hanem villamosmérnök lesz, mert a szülei erre a számára egyáltalán nem adekvát pályára kényszerítik.

Saját keresések

Pár éve senki nem szólt bele a tanárnő életébe. A gyerekek elköltöztek, aztán a férje is. Persze, minden férfi, aki nem néz ki nagyon szarul vagy pénze van, mesélte a barátnőjének, akitől épp akkor költözött el a férje, összejön valakivel. Néha, amikor a volt férj és apa iránti gyűlöletét el tudta nyomni, eszébe jutott, hogy talán ő is hibás abban, hogy így alakultak a dolgok.

Talán túlzottan anyáskodott a tanítványok fölött. Ha valamelyiknek gondja volt, például hogy váltak, vagy épp egymást ölték a szülei, akkor befogadta őket néhány napra, s legtöbbször nem is egyet, mert hogy folyamatosan váltak és ölték egymást a szülők.

Biztos ebből fakad a gyerekek tehetsége is, hogy ilyen közegben nőttek fel, ami felfokozta az érzékenységüket, ami nélkül nincsen művészet, meg sérülés nélkül sem. Szóval sokan laktak náluk, afféle átmeneti szállás volt a lakásuk, s amikor a férje hazajött, hogy nem szexelünk, akkor azt kellett mondania, hogy a másik szobában alszik vagy épp parázs vitát folytat egy kis kamaszcsapat, ő meg nem engedheti meg magának, hogy meghallják, amikor nyög.

Lehet csendben is, mondta a férfi, de az ágynak is van hangja, ráadásul épp olyan ütemes, amiről még a legfelvilágosulatlanabb kamasz is tudja, hogy a tanárnő épp dug. Amikor ezt is elmondta a férjének, akkor a férfi többet nem kérte, amit korábban minden este, a vágyak más vidékre sodorták, mint egy papír zsebkendőt, amiről néhány orrfújás után lemondott a korábbi tulajdonosa.

És most ez a kerek szám, gondolta, amikor felhívta a születésnapján egy régi barátja, akivel nem is tudni hány éve Csepelen tanítottak, amikor még ő sem volt összeesküvés visszér ellen a vízen, csak orosz-történelem szakos átlagos tanárnő. Ez a régi kolléga kiugrott a kilencvenes években, mert egy csomó vállalkozása beindult.

Ez a vállalkozó, aki mindig elmondta, hogy valójában tanítani a legfontosabb dolog a világon, s talán akkor érezte magát életében legjobban, amikor abban a csepeli iskolában dolgozott együtt a tanárnővel, aki persze még véletlenül sem tudta volna elképzelni, hogy egy általános iskola kapuján át vezet az útja a temetőbe, felhívta ezt a volt kolléganőt, hogy mindig szeretett volna neki valamit adni, mert neki a pénz nem érdekes, de persze pénzt nem akart volna, mert hát az olyan megalázó lett volna, s eszébe jutott, hogy a tanárnő már mikor mondta, hogy van egy kedvenc zenekara, meg mennyire szereti a fesztiválokat, de csak az Ördögkatlanra tud elmenni, mert a többi persze neki megfizethetetlen.

Szóval hogy van ez a fesztivál Nickelsdorfban, ez olyan metálfesztivál, mert egy ilyen nevű településen másmilyet nem is lehetne szervezni, egyszerűen piacilag bukás lenne egy alternatív vagy underground fesztivál, amilyen zenéket a tanárnő kedvel, de mégis fellép, talán szervezői tévedésből az összeesküvés visszér ellen összeesküvés visszér ellen a vízen vízen bizonyos zenekar is, és itt van ez a két internetes jegy, már át is küldte a tanárnő címére, ha még mindig a freemailes van neki, vigye el a barátját is, mégiscsak jobb kettesben.

A tanárnő ráklattyintott a levélre, nézte a jegyeket. Csak odamegyek és beengednek, kérdezte, mint aki először lát ilyet, de nem tudott mást mondani a meglepetéstől, a férfi meg mondta, hogy persze azért nyomtassa ki, aztán összeesküvés visszér ellen a vízen majd adnak karszalagot, csak ezt a nyomtatott oldalt kell bemutatni, aztán, hogy bocs, most már le kell tennie, mert várnak rá, szervezett egy csíksomlyói utat.

De hát most nincs is pünkösd, mondta a nő. Olyanoknak, mondta a férfi, akik vallásosak, de utálják a tömeget.

Appendix:Hungarian reverse-alphabetized words R–S - Wiktionary

Érzékenynek kell lenni a piacra, mondta végül, meg hogy majd azért fussanak össze, és letette. Talán egy barátnő, gondolta, de egyik sem vezetett, s ide kocsi nélkül, hát szinte lehetetlen, ráadásul éjszaka visszajönni.

Akkor ugrott be az énektanár, akivel nagyon jóban volt, mégiscsak ketten művésztanárok az iskolában, vagyis hárman, de a rajzos, szóval róla nem érdemes beszélni, mert ő náluknál művészebb tanárnak tartja magát. Az énektanár megörült, hogy mehet a drámatanárnővel valahová, első pillanatban csak erre gondolt, a zenére, amit hallgatnia kell majd, csak később. A Zeneakadémiára járt és gyerekkorától csak klasszikusokat hallgatott.

A szülei, akik mindketten zenészek szerettek volna lenni, az apja egy hétvégi házi vonósnégyesnél nem jutott tovább, az anyja énekesi vágyairól meg inkább ne ejtsünk szót, ezek a szülők azt gondolták, hogy ők megtettek egy-két lépcsőt a klasszikus zene felé, de a lépcső tetejére majd a fiuk fog felérni.

Örökösen ott lebzseltek a gyerekkel együtt a Zeneakadémián, anyatejkoncertek, aztán kakaókoncertek, később meg egyedül is kellett mennie, mert a szülők megvettek minden bérletet, összeesküvés visszér ellen a vízen olcsón el lehetett érni, s ő, amíg mások popzenére vonaglottak, a Zeneakadémia karzatán ült, visszafojtott lélegzettel hallgatta a zenét, a lábai teljesen elgémberedtek az előadás végére, nem mert megmozdulni, annyira recsegtek a székek.

Bármennyire is meglepő, melyik kezelési módszer hatékonyabb a visszér ellen majdnem ötven volt, amikor először járt rockkoncerten.

A Hit Gyülekezetébe hívta egy régi barátja a jubileumi Ámen-koncertre. Ez a barát még a kilencvenes években betért összeesküvés visszér ellen a vízen az újkeresztény egyházba, válás után, némi drogproblémát követően, s mára már újra boldog családapa, nem is emlékszik, milyen volt a gyülekezet előtti élet, még szerencse, hogy erre a régi barátra emlékezett, mert persze emlékeznie kellett, ez volt az új policy a Hitben, hogy keressétek a régi barátokat, térítsétek meg az eltévedt bárányokat.

S ő megkereste ezt a barátot, mert, gondolta, általa a tanárokat vagy legalább az énekszakos tanárokat rá tudja állítani az igaz útra. Az énektanár végighallgatta, hogy mit mesélnek a barátja és a felesége a megtérésükről, hogy mikor, milyen formában jelent meg nekik Jézus. Egészen megtetszett neki, amit hall, nagyon tetszett neki az is például, hogy tudnak majd nyelveken beszélni, úgy is, hogy nem kell nyelviskolába járni.

Eszébe jutott egy közös barátjuk, aki azt mesélte, hogy a sok vallástalan családban felnövő zsidó fiatal, aki lelki támaszt keresve került a Gyülekezetbe, mennyire meglepődött, mikor a nyelveken beszélés pillanatában nem héberül szólaltak meg, még csak nem is arámiul, ami ugye Jézus nyelve volt, hanem lovárin, mások meg kihalt finnugor nyelveken, amiket már csak a nyelvészek ismernek a finnugor tanszéken, kezdték el perfekt fölmondani az evangélium szavait.

Három számot hallgatott végig, köztük a Fussunk el Szodomából összeesküvés visszér ellen a vízen, amikor azt mondta a barátjának kicsit feszült hangon, hogy ne haragudj, el kell mennem, inkább maradok katolikus, az ugyan nem oldja meg az életemet, meg a templomi énekektől is irtózom, de azok legalább halkabbak. Aztán felpattant és elrohant, magára hagyva ezzel a barátot, a gyülekezetet, s persze a színpadon igyekvő zenészeket.

A tanárnő miatt megéri, gondolta, szeretett vele lenni, már a kocsiban ültek. A tanárnő, hogy az énektanár tudja, mire mennek, épp berakott egy CD-t ettől a zenekartól, mire a tanár mondta, hogy neki elég lesz majd a koncert is. Neked mi a kedvenc zenekarod, kérdezte a tanárnő. A Fesztiválzenekar, mondta az énektanár.

Mire Nickelsdorfot elérték, már teljesen elment a hangja, mert olyan volt az autó, amit tanári fizetésből össze lehet spórolni, hangos, az ő hangszálai meg nem voltak drótkötélből, s persze, ha abból lettek volna, huszonöt év Kodály-módszer a legerősebb drótkötelet is szétrágja.

Ráadásul kicsit nagyot is hallott, ezért mindig hangosabban beszélt a szükségesnél, ez volt az egyik hasonlóság közte és Beethoven között, meg hogy őt is zongorára állították rá gyerekkorában. Sikerült leparkolniuk, egészen közel, bár az énektanárban rögvest felvetődött egy probléma, hogyan fognak elmenni. Ránézett az órájára, kiszámolta, hogy mennyi idő van még a visszaútig. Az lenne jó, mondta, ha kicsit a vége előtt eljönnénk, mert ha ez a tömeg elindul, akkor soha nem érünk haza.

Majd meglátjuk, mondta a tanárnő, milyen lesz a hangulat, meg mi lesz az utolsó szám. Az énektanár volt már házas, összeesküvés visszér ellen a vízen, hogy ez azt jelenti, hogy a végéig ott maradnak, s örülhet, ha nem az utolsók között hagyják el a helyszínt.

Az énektanárt a szemétlerakókra emlékeztette a hely, bár még nem volt szemétlerakóhelyen. Részeg fiatalok, összetaposott műanyag flakonok és fémdobozok között szökdécseltek vizelet- és hányásszagban. A tanárnő szendvicseket vett elő, a férfi evett, finom volt.

Közben eleredt az eső, aztán a nap is kisütött. Szivárvány ívelt át a nyugati éghatáron. Szép volt, valami optikai törés miatt kettősszivárvány lett, igaz, az egyik csak mintha árnyéka volna az igazinak. A természet olyan, hogy mindenütt természet, gondolta az énektanár, s hogy ez egy olyan gondolat, amit érdemes volna elmondania a tanárnőnek, de végül a hangzavar miatt maradt a mutogatás.

A természet szeretete még a ráncoknál is élesebben határolja be az életkort. A két fontos színpad között járkáltak a főzenekar kezdéséig. Érdekes, mondta a férfi, mikor épp elhalkult a zene, két német zenekart hallottak, hogy ezek a német zenekarok mind, legalábbis ez a kettő, pontosított, nem szeretett pontatlan lenni, alapvetően mégiscsak zenész volt, milyen háborúsra alakította a színpadot, mert tényleg homokzsákok, meg ágyúk voltak rajta, s néha még fegyveresek is felszaladtak és lángszóróval perzselték meg a színpad előtti levegőt.

Túl régóta van béke, mondta a tanárnő, aztán, hogy vannak ebben a metálzenében azok, akik nem hordanak hosszú hajat, és olyanok, akik meg hosszú hajat hordanak, és azt rázzák esztelen tempóval, s hogy ennek jelentése van, neki mondták a gyerekek az iskolában, hogy bár mindegyik tulajdonképpen hörögve énekel, de a rövidhajúak a világbékéért hörögnek, a hosszúhajúak meg a világháborúért.

Tényleg, kérdezte az énektanár. Vagy fordítva, mondta a tanárnő. A férfi úgy látta, összeesküvés visszér ellen a vízen ez az ideológiai változatosság tulajdonképpen legtöbbször már a zenekarokon belül megvan, mert mondjuk az énekes rövidhajú, a gitáros meg hosszú, a dobos meg nem is látszott, szóval lehet, hogy az egyik szám a világbékéről szól, a másik meg épp háborúra uszít.

Vagy lehet, hogy mást értenek a számok mondanivalóján, összeesküvés visszér ellen a vízen a hosszúhajú és mást a rövidhajú zenekari tagok. Persze, gondolta az énektanár, ez a megoldás, mert a közönségből sem lehet kizárni egyik hörgőzene-kedvelő réteget sem. A férfi észrevette, hogy a gitárosnak olyan gitárja van, amin több mint hat húr van. Megpróbálta megszámolni, hány, de marha nehéz megszámolni, részben mert a gitáros állandóan rángatta a összeesküvés visszér ellen a vízen nyakát, részben mert a húrok a bundokkal együtt olyan négyzethálót alkottak, amiben lehetetlen volt a vízszintes csíkokat elkülöníteni a függőlegesektől.

WHO: sok gyerek nem jut védőoltáshoz - HáziPatika

Hogyan lehet hangolva, gondolkodott, mert ezt egy szakmai problémának látta, meg hogy milyen irányban bővültek a húrok, s persze miért, hogy mért nem volt elég a hat. Magas fiatalok álltak előtte. Gondolta, ha épp ellenkezőleg dőlöngél, mint az előtte állók, akkor pont látni fogja a zenekart, akik persze számára teljesen érdektelen zenét játszottak, sehol nem voltak hozzá képest zenei képzettségben, ráadásul öregek is voltak, legalább annyi évesek, mint a zenetanár. Nem is értette, hogy gondolhatnak ezek a tizen- és huszonéves fiatalok őszintén azokra az érzelmekre, amelyeket ezek az öreg férfiak közvetítenek immáron húsz-huszonöt éve.

Nézte maga előtt a tömeget, hirtelen, ez afféle munkahelyi ártalom volt, meghúzta az öt vonalat és berakta a fejeket egy kottába. Az is lehet, gondolta, hogy egy pentaton dallamívet kapna, s ezzel kiderülne, hogy az emberek magassága is az ősi pentatont követi, ahogyan a madárfütty.

Próbálta is eldúdolni a közvetlen környezetét, de a hangos zene, amit a tanárnő thrash metalnak nevezett, a pentatónia írmagját, sőt a teljes belső hallását, amiről annyira híres volt gyerekként, kiűzte belőle. Az utolsó koncertre még nagyobb tömeg verődött össze. Valójában ők is erre jöttek.

Enigmák - A megvalósult összeesküvés-elmélet - 2013.06.26.

Egy hosszú nevű zenekar lépett fel, nem tudta megjegyezni a nevüket, a csili szó szerepelt benne, erre emlékezett, de az az igazság, hogy az utolsó koncerten már csak az foglalkoztatta, összeesküvés visszér ellen a vízen miképpen sikerül autóval elhagyni a helyszínt, hogy ki lehet-e állni simán a parkolóból, s hogy nem álltak-e be mögé keresztbe, mert ezeknek, mármint, akik idejönnek, bizonyára semmit nem jelent az, hogy parkolási rend, épp a parkolási rendetlenségben érdekeltek, hiszen az jelenti a szabadságot.

Otthon majd mesélik, hogy egy magyar seggfej hogy üvöltözött összeesküvés visszér ellen a vízen, mert nem tudott kiállni. Minek jön az ilyen fesztiválra, pláne a Nova Rockra, ahol azért az átlagéletkor csak azért haladja meg a húszat, mert ő is ott van meg a barátnője. Várta, hogy a tanárnő a ráadás előtt azt mondja, hogy ezt már hátulról hallgatjuk, mert onnét ügyesebben el tudjuk érni a kocsit, de persze nem így lett, sőt, mondott egy mondatot, hogy ő innét addig nem mozdul, amíg nem játsszák el a Nevermind vagy By The Way, már nem emlékezett rá, hogy pontosan milyen című számot.

Persze, hogy az volt az utolsó, mert a zenekarnak nem kellett törődni a helyszín elhagyásával, őket lesötétített autókkal rögvest elszállították egy bécsi ötcsillagos szállodába, hogy ott heverjék ki a fellépés fáradalmait. Elindultak a kocsi felé, a tanárnő mondta, hogy nagyon hamar véget ért, nem. De, mondta a férfi, és akkor ugrott be, hogy vizelési gondja támadt, s hogy már órák óta nem kellett, holott neki amúgy szinte óránként kell.

Olvasott valamit arról, hogy veszélyhelyzetben az agy lekapcsolja a vizelési ösztönöket, s ha sokáig fennáll a veszélyhelyzet, agyödémát lehet kapni, ami halálos, szóval, hogy belülről szabályozva vízbefullad az agya. Amikor elérték az autót, már minden kivezető járat el volt torlaszolva emberrel és autóval.

Két óra telt el, amikor újraszámolta, hogy mikor érnek haza. A tanárnő meg mondta, hogy teljesen felesleges, mert nem tudjuk, mennyi várakozási idő van még hátra. Szeretek így visszér Pjatigorszk, mondta az énektanár.

Aztán nem beszéltek, három volt, amikor elérték az autópályát, innét még két óra, mondta. Csak két órát tudok aludni, mondta a tanárnő. Miért, kérdezte az énektanár, holnap nem lesz iskola.

Azt hittem, lesz, mondta a tanárnő, és nyolcra kértem egy vizsgálatot. Az énektanár elgondolkodott, hogy tulajdonképpen ez az a működés, ami lehetővé teszi minden kormányzat számára, hogy visszaéljen a pedagógusok életével, nem gondolta tovább, hogy pontosan mire is gondol, mert rájött, hogy nem kérdezte meg, milyen vizsgálat.

Milyen, már ha el lehet mondani, mondta. Persze, mondta a tanárnő, aztán hallgatott kicsit, oszteoporózis. Csontritkulás, mondta a tanárnő. Aha, ebben a korban, amiben ő van, minden nőnek van. Hajnalodott, amikor Budapest közelébe értek, az énektanárnak fájt a feje és a szemidegei, a tanárnő néha elaludt, csak akkor riadt fel, amikor kikerültek egy-egy kamiont. Fú, azt hittem nekimegyünk, mondta.

Nem, mondta a férfi és hajtott tovább, nézte maga előtt a pályát, és az eget, ahogy percről percre ritkult előttük a sötét.