Nem lendítette a lábam visszér.

Szepes maria raguel het tanitvanya ii by Frangorn - Issuu

Betette az ajtót. Léptei megint elkopogtak az ablakom előtt, aztán végig a kerti úton.

Minotaurus

Sanyi bácsi felbőgette a motort, és a kocsi elment. Megdöntött testtel mosogatott, a nyakában függő vékony aranyláncon minden mozdulatára meglibbent a kereszt.

Azért tűnt fel a fiúnak, mert teljesen különbözött mindazoktól, akik ezek között a díszletek között rövidebb-hosszabb időn át vendégszerepeltek. Az egymástól látszólag végletesen elütő, külsőleg és társadalmilag szakadéknyi távolságra lévő emberek az apja körül valamiképpen mégis egyképűek voltak önmagukhoz való beteg viszonyukban.

Nem nézett rám, egy lábas kozmás alját sikálta. Az erős mozdulatoktól előrecsúszott hosszú, barna copfja, ilyenkor idegesen rántott a fején, és a hajfonat visszarepült a hátára. Néhány mozdulatot tett még a lábos alján, aztán leeresztette karjait, nekidőlt a mosogató peremének, és ijedten rám nézett.

Mit tegyünk, ha sportolás közben görcsöl az izmunk?

Nem válaszolt, tovább dörzsölte a lábos kozmás alját. Te hiszel Istenben, megmondhatod nyugodtan… én is tanultam hittant.

nem lendítette a lábam visszér

Idegesített, hogy nem tudtam beléakaszkodni, és inkább kijelentő módban megkérdeztem megint: — Szóval hiszel Istenben. Megörültem a válasznak.

A járás veszélyforrás | TermészetGyógyász Magazin

Nem tiltja az istened? A jóistenke? Nyelt egyet, és felelet nélkül hagyott. Nagymama csoszogott ki a konyhába.

Eddigi életemben különben - a harminchármat taposom, ha érdekel valakit - voltam már bérelszámoló, rakodómunkás, végrehajtó és nem lendítette a lábam visszér majd idénypincérnek szegődtem el egy éjjeli népvendéglőbe, s hogy ott miket láttam, éltem meg, ajajaj, ma is lúdbőrözik a hátam, ha rágondolok; árukezelőnek is fölvettek pár hónapra, voltam éjjeliőr, aztán tejet árultam, fene érti, mi ütött belém egyik reggel, elaludtam a kihordási időt, s máris nézhettem egyéb munka után. Vasárnaponta ki-kijártam az ószerre. Ami fölösleges kacatom volt az odúmban, rendre pénzzé tettem, ott esett meg a szívem ezen a gépen is, no lám, vak tyúk is talál szemet, halvány gőzöm se volt még, hogy ezzel későbbi foglalkozásom - kenyerem - alapját rakom le, vagy hogy szok ezt mondani, de hogyan is lett volna, mikor ez a kisfilmes vacak tök porosan bámult maga elé egy kövér öregúr fűre terített lebernyegén, két pakli zsuga között, amikről még az árcédulát se kapirgatták le. Aki bekíváncsiskodta magát oda a sorba, még csak rá se hederített a masinára, de miért is tette volna, egyedül az én szemem akadt meg rajta unalmamban, mert a tengerésztrikós, nadrágtartós öregúr rendszerint ott rámolt ki a szemközti soron, ha jól csalódom, egyetlen vevővel sem akadt szerencséje, bár itt mindenfélét adtak s vettek az emberek, legnagyobb húzása az ócska ruhának, cipőnek, pipereszajrénak meg a rádióbizgentyűknek volt.

Megállt Szidike előtt, és súlyos mellei alatt összefonta a karját. Ma vasalnia kell.

  • Megrozsdált jelen 1.
  • Cédrusmag olaj visszér ellen

Kik jönnek vasárnap már megint? Jó, békén hagylak… már ő is szemtelen… hagyjam békén… — zsörtölődött az orra alatt, és kivonult a konyhából.

nem lendítette a lábam visszér

Szidike szótlanul befejezte a mosogatást. Letörölte az asztalt, fölterítette a pokrócot, s miközben halkan, sercegve melegedett a vasaló, ölébe ejtett kézzel ült a hokkedlin.

Fölálltam, és megmutattam neki. Sóhajtott, föltápászkodott, és egykedvű mozdulatokkal szórta a ruhára a vizet. Valami kifogást találtam még a munkáján, aztán mentem a szobámba tanulni. De nem lett a tanulásból semmi.

nem lendítette a lábam visszér

Emberekre vágytam, arra, hogy elmondhassak mindent valakinek. Dobolt a csend a fülemben.

Gyakori megbetegedések

Benéztem nagyanyámék szobájába. Nagyapa a fűtőtestre könyökölve ült, és elmerülten hallgatta nagyanyám monoton fölolvasását. Álltam egy ideig az ajtóban, de a szavak egyhangú pergése még idegesebbé tett. Halkan betettem az ajtót. Kimentem a kertbe. Semmi dolgom nem volt itt, mászkáltam céltalanul. Végigmentem a teniszpályát szegélyező sövény mellett. Nem állítom, hogy akaratlanul kerültem ide. Hangosan dobogott a szívem. Lassan szürkülni kezdett, s láttam, hogy a kopaszodó lombok között kigyullad Éváék villájában a villany.

nem lendítette a lábam visszér

Fölmásztam a kapu díszes virágaira, kibámultam az utcára, de nem mozdult semmi. Lemásztam, és berohantam a lakásba. A nappali egyik falán hosszú könyvszekrény futott végig.

A hátsó sorokba dobált ócska, szakadozott könyvek közt turkáltam. Szemináriumi jegyzeteket, brosúrákat, néhány sárguló fedelű ponyvát és leányregényt tartogattak itt apámék. Nem lendítette a lábam visszér azokat a könyveiket, amelyek már áthullottak a történelem rostáján, és elveszítve időszerűségüket — értéktelenné váltak.

nem lendítette a lábam visszér

Fölálltam a könyvespolc párkányára, és a legfelső sor mögül előhalásztam egy fekete, bőrbe kötött könyvet. Áhítattal és kíváncsian vettem a kezembe.

Sokat olvastam belőle, szerettem, mert megmozgatta a képzeletemet, meg másért is… Sokáig járkáltam nem lendítette a lábam visszér templom előtt.

Fölnéztem rá, tornyai messzi magasságokba hívtak. Tudtam, hogy itt kereszteltek, belépni mégsem mertem. A túloldalon leültem az utca szegélyére, labdámat magam elé helyeztem a földre, és onnan figyeltem a sötét, hűvös kapuboltozatot.

További a témáról